Iskolánk dublini egységét Zsuzsi, Laci és  jómagam alkottuk.

Egy kis bécsi kitérővel (ami tervezett volt) érkeztünk meg Írország fővárosába, ahol üdítő 17 Celsius fok és 75%-os páratartalom fogadott. Mondtam is magamban, már csak ezért is érdemes volt ennyit repülni, és magára hagyni az otthoni kánikulát. Szállásadónk a késői érkezés ellenére is nagyon kedvesen fogadott minket. Mint később kiderült az ír hölgynek már van rutinja, tapasztalata és legfőképpen türelme a házából átjáróházat varázsoló külföldi diákok elszállásolásával kapcsolatban. 1995 óta szinte megszakítás nélkül ad ki 3 szobát csodálatos külvárosi, parkosított környezetben fekvő házából.

Az első nap az iskolában...
Egész pontosan a CES-ben

Picit úgy éreztem magam, mint 6 évesen, mikor először beléptem az iskola kapuján. Izgalom, várakozási feszültség és nagy öröm kavargott bennem egyszerre.  Nyelvoktatás szempontjából nem kívánhattam volna jobbat. Az osztályban 5-en voltunk, három olasz és egy spanyol kolléganővel.
Az első nap természetesen a bemutatkozással telt. Az egész nap... Olyan ügyesen és komplexen merítettük ki a témát, hogy magam sem hittem. Picit olyan érzésem volt a nap végére, mint ha pszichológusnál lettem volna. De a lényeg természetesen a tömegesen használt igéken, mellékneveken, jelzőkön, szavakon és szókapcsolatokon volt.

A második nap anyaga a "present tense" volt. Tanárunk Samantha elbűvölő személyisége már az első nap nagy hatással volt ránk, de a második napon az is kiderült, hogy a tanításhoz is nagyon ért! Lendületes óraszervezés, változatosság és mérhetetlen türelem jellemezte. 
Nagy örömömre délelőtti próbálkozással már délutánra sikerült jegyet foglalnom az Old Jameson Distillery-be.

Szerdán a múlt idővel foglalkoztunk. Volt gyakorolni való bőven...A múlt idő leggyakrabban használt fajtáit ismételtük át, illetve tanultuk meg. 
Van egy mondás, hogy nem érdemes a múlton rágódni. Most az egyszer érdemes volt.
Délutáni szabadprogram a Trinity Collage felfedezése volt. Lenyűgöző épületegyüttes, különleges könyvtár és egy csaknem ezer éves kirándulás a múltba. Ezt jelentette számomra Dublin, és egyben egész Írország leghíresebb oktatási intézménye.

Csütörtökön az elöljárószókkal ismerkedtünk meg, és a megszerzett tudást gyorsan el is mélyítettük sok sok gyakorlás segítségével. Délutánra egy "kis" futóedzést terveztem magamnak, ami szintén Dublin megismerését szolgálta. Igaz most a külvárosi részé, ahol a szállásunk volt. Csodálatos kis csatornát fedeztem fel, ahol pici nyaralóhajók szelték a habokat.

A pénteki nap a digitális tananyagoké, illetve tanítási módszereké volt. Előkerültek a laptopok, okostelefonok, és megannyi az itthoni munkákban is hasznosítható program, módszer és technika. 
Koraeste egy közeli pub meglátogatása volt a kötelezőnek nevezhető program. Szembetűnő volt, hogy a hölgyek és urak szépen kiöltözve hódoltak az ír sörök élvezetének. Az első percben kiderült, hogy a sörözésen túl az ír pub a társadalmi érintkezés egyik fontos és nagy tiszteletben tartott színtere.

És eljött a hosszú hétvége...
Nem tagadom, hogy diákként újra iskolába járni nagyon jó volt, de sajnos fárasztó is egyben. Éppen ezért teljes joggal megérdemeltük a Bank holiday-jel bővített weekendet.